Ez minden bizonnyal én volnék, ugyanis bármelyik vadonatúj csillogó kulcsom néhány hónap leforgása alatt az alábbi förmedvénnyé válik a kezemben.

A minap egy gyanútlan kulcsmásolónak szegeztem a kérdést: "Van-e valamilyen speckó kulcsa, ami nem rohad el a kezemben?" Emberem köpni-nyelni nem tudott. Azt mondta, ilyet még nem látott, csak olyanoknál, akik kénsavas víz vagy pára környezetében dolgoznak. — Én csak a kezemben szoktam fogni, ami kicsit izzad néha... — Mondtam némi X-men érzéssel a torkomban, és lelki szemeim előtt már el is képzeltem, ahogy falakat mállasztok szét a kénsavas kezemmel... Megoldás ugyan nem született, mivel semmilyen saválló kulcsanyag nem volt raktáron. Én sem lettem okosabb, bár egyértelmű, hogy az izzadó tenyér nem tesz jót a kulcsoknak...

Ha lenne ilyen verseny, akkor mai felfedezésemmel, — ami nem más, mint egy döglött vakond — tuti dobogós helyezett lennék. Csupa kérdés... de leginkább: HOGYAAAAN???

Kukoricamező, kristálytiszta levegő, álmosan csiporgó madarak, a távolban reggeli ködbe burkolózó fák. A legszebb az egészben mégis az, hogy a saját telkem közepén állok.
"A Föld örök kincs."

convert image to grayscale = convert me to a professional photographer

Reggeli harmatot és nektárt szürcsölgetni egy hatalmas hibiszkuszvirág leveleinek tövében. Igen, létezik felhőtlen boldogság. — Csak sajnos nem nekünk, embereknek.

Nem tervezem a blogot netről vadászott képekkel feltölteni, de ennek a rajznak a készítője nagyon is rátapintott napjaink problémájának lényegére: Ki a gazdag és ki a koldus? Manapság nem is olyan egyszerű kérdés.

Isaac Asimov egyik kedvenc íróm, akinek sci-fi köteteit előszeretettel forgatom, attól függetlenül, hogy van amelyiket hetven évvel ezelőtt írta. Nagyon érdekes dolog látni, hogy a modern technika előtti időkben hogyan képzelte el a távoli jövőt. Az egyik gondolata ami megragadta a figyelmem, az volt, amikor egyik történetében arról írt, hogy a jövőbeli, hatalmas, túlzsúfolt metropoliszokban rendkívül szigorú szabályok szerint élik mindennapjaikat az emberek. Például gyermeket csak akkor vállalhat egy házaspár, ha alapos pszichológiai és egzisztenciális kritériumoknak megfelelnek.

Ez a dolog igencsak elgondolkodtatott, mert egy nagyon kényes témára tapintott rá. Furcsának tartom, hogy manapság lépni nem tudunk anélkül, hogy jogszabályok sora határozná meg cselekedeteinket. Akár munkáról, akár magánéletről van szó, súlyos törvények döntik el, mit tehetünk meg és mit nem. Egy ilyen világban, ahol a bürokrácia az úr, mégis tátong egy hatalmas űr a jogszabályok és törvények hálójában: a gyerekvállalás.

Hogy lehet az, hogy (szó szerint) akárki szülhet gyereket, ha akar? Attól függetlenül, hogy lelkileg és anyagilag felkészült-e vagy akár alkalmas-e a gyereknevelésre. Akár véletlenül is "becsúszhat" egy terhesség. A fogamzásgátlás amellett, hogy bizonyos esetben erősen javasolt, mégis teljesen fakultatív. Az abortuszról nem is beszélek, mert az külön történet és még több kérdést vet fel. Én bizony bevezetném Asimov jogszabályait és törvényeit a gyerekvállalással kapcsolatban. Olyan pároknak legyen gyereke, akik alkalmasak rá. Őket kell támogatni és az alkalmatlanokat tiltani. Lehet, hogy radikális elképzelés, de a mai világban szütymögéssel nem lehet rendet tenni és ennek hatásait a közeljövőben tapasztalni fogjuk.

Egy történet: Sok évvel ezelőtt egy fiatal anyát (?) láttam, aki pár éves, bömbölő gyermekét rángatta maga után az utcán. Néha elejtett egy két "Kussolj már, mert pofán váglak." felkiáltást, ami mellett nem tudtam elmenni szó nélkül és odaszóltam valami olyasmit, hogy "Miért kiabál azzal a gyerekkel? Ettől nem fog megnyugodni." Erre persze én lettem a következő célpont: "Mit szól bele? A maga gyereke?"

Ez az esemény is meggyőzött arról, hogy bizony egyáltalán nem volna szabad bárkinek bármikor gyereket szülni. Persze amerre a világ tart, nem hiszem, hogy bárki is hozzá merne nyúlni ehhez a témához és nem is nagyon lehetne érvényesíteni ilyen törvényeket. De hogy szükség lenne rá, az nem kérdés. Egy gyerek megérdemli, hogy a lehető legjobb körülmények között jöjjön a világra és nevelkedjen. Amíg ez nincs biztosítva, kár is csodálkozni azon, milyenek a "mai fiatalok".

"Anyu sütije" mint fogalom: Pár önfeledt pillanat, amikor az élet gondjai nem léteznek.
Ez a cseresznyés süti valóban csak pár pillanatig tartott.

 

Budapestnek is megvannak a maga szépségei. Este több a fény, kevesebb a vaddisznó. :)

...amikor a telefonok telefonok voltak, a számítógépek pedig számítógépek és könnyedén meg tudtuk különböztetni őket egymástól...