Semmihez sem fogható érzés, amikor néhány csempe cseréjekor rájövünk, hogy a "mesterember" anno az egész falat tapétára csempézte. Naív optimistaként első gondolatom: "Ahhoz képest egész jól tart..."

Amit legalább egyszer mindenki lefényképez életében.

Ha ízes, magyar, népi dícsérettel illetném, azt mondanám:
"Az ördög kössön csomót a pöcsödre!"

Csak az autómon keresztül.

Azt hittem, ilyesmi csak az "ámerikái" filmekben van. Gyanús volt, hogy 285 a 95-ös. :)

Az egyszeri cukrász vesz fagyasztott leveles tésztát, kiteríti, megkeni olajjal, majd megszórja cukorral, kakaóval és/vagy fahéjjal. Felgöngyöli rúdba, ujjnyi szeletekre vágja, tepsibe rakosgatja, kicsit rátenyerel, hogy laposabb legyen oszt hadd süljön. Ennyi. A sokkal, sokkal, sokkal hamarabb elfogy, mint amíg elkészül - kategória második helyezettje a palacsinta után.

Időutazás. Év: 2000 Helyszín: egy középiskolai unalmas óra. No meg papír, ceruza és kész a baj. :)

2001-ben egy gyárban dolgoztam. Egyik nap valamiért úgy éreztem, papírra kell vetnem a munkások és a műszakvezetők közötti paprikás viszonyt. A vasszigort cáfolandó, meg kell jegyeznem, a rajz munkaidőben készült.