Ha magányos vagyok, csak lemászom a vízaknába. Ott soha nem vagyok egyedül.

Mi történik, ha a dolgozó nép fia a legsötétebb éjszaka a kertben mászkál és nincs nála semmi, amivel fényt csiholhat csupán egy fényképezőgép? Könnyen ez.

A napokban a keszthelyi mólónál sétáltunk és egyszer csak valami furcsát láttam az egyik bokor tetején. Egy kis siklócska választotta napozóhelyül a tövises bokor tetejét, de nem számolt azzal, hogy ilyenkor előtör belőlem a rendetlen kisgyerek és nekiállok egrecíroztatni. Most például a képébe nyomtam a fényképezőt, amit dühös sziszegéssel ugyan, de meglepően jól viselt. Valószínűleg nem én vagyok az első hülye bámészkodó akit látott.