medencébe repült - kimentett - napon megszárított - tovaröppent

Viharban, a villámok által körbecikázott égboltot az ablakon keresztül, széktámlán egyensúlyozott fényképezővel kattintgatni amíg el nem kapunk valami izgalmasat, vagy össze nem törik a gép a földön. Utánozhatatlan érzés. Persze többszázezres masinával szinte magától megy, de azért valljuk be, így az igazi. Egy nyúlfarknyi, legalább 10 voltos kisülést el is kaptam mielőtt meguntam az egész baromságot.

Amit legalább egyszer mindenki lefényképez életében.

Azt hittem, ilyesmi csak az "ámerikái" filmekben van. Gyanús volt, hogy 285 a 95-ös. :)

Kukoricamező, kristálytiszta levegő, álmosan csiporgó madarak, a távolban reggeli ködbe burkolózó fák. A legszebb az egészben mégis az, hogy a saját telkem közepén állok.
"A Föld örök kincs."

convert image to grayscale = convert me to a professional photographer

Reggeli harmatot és nektárt szürcsölgetni egy hatalmas hibiszkuszvirág leveleinek tövében. Igen, létezik felhőtlen boldogság. — Csak sajnos nem nekünk, embereknek.