Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy tematikai korlátoktól függetlenül összeírhassam gondolataimat, történeteimet, megoszthassam fotóimat, munkáimat, illetve egyéb, általam érdekesnek vélt dolgokat.
Kellemes időtöltést kívánok!

Címkék

Többi Zuzmóság

A gondolat valóság?

Manapság egyre több helyről hallható a "titok" ami már nem is annyira titok, inkább amolyan hétköznapi legenda, miszerint ha sokat agyalunk valamiről, az valóra válik, úgymond "bevonzzuk" gondolataink tárgyát. Nos én nem vagyok sem holdkóros, sem szemellenzős. — Mindkét állatfajtól borsódzik a hátam. Nyilvánvaló, hogy hiába gondolunk erősen magunknak szárnyakat, nem fogunk egy nap felröppenni a földről, de az is egyértelmű, hogy orbitális önteltség azt mondani, pontosan tudjuk, hogy működik a világ. Számtalanszor omlottak már össze kártyavárként megdönthetetlennek hitt "tudományos" törvényszerűségek, így biztosan mondhatjuk, hogy szinte semmi sem biztos, bármi lehetséges.

Egy egyszerű tapasztalatom van ezzel kapcsolatban ami persze magyarázható így is meg úgyis csakúgy mint bármi a világon:

Budapesten születtem, mindig is ott éltem. Egyik munkahelyemen raktári munkás voltam, nem volt valami izgalmas meló így sokszor volt időm elmélázni az élet nagy kérdésein. Jó nagy raktártelep volt, az egyik, messzi, magas kerítés fölött Budapesti szemmel érdekes jelenséget lehetett látni: semmit. Ugyanis olyanok voltak a környezeti adottságok, ami Budapesten ritka, majdnem a horizontig kéklett az ég, nem látszottak házak, ami pedig látszott volna, azt a kerítés eltakarta. Csupán a távolban a Budai Hegység zöldellett. Egy kis fantáziával akár vidéki pusztaságnak is lehetett volna gondolni. Na én azt találtam ki, hogy a kerítés mögé képzelem a Balatont, a Budai Hegységet meg átkeresztelem Keszthelyi Hegységnek, ezáltal gondolatban kicsit kiszabadultam a város szürkeségéből. — Hozzá kell tennem, a gondolat nem teljesen légből kapott, mert a nővérem Keszthelyen lakott, nyaranta szoktam nála vendégeskedni. — Ez a gondolat aztán annyira megtetszett, hogy valahányszor eszembe jutott, mindig jobb kedvre derültem, jobb lett a hangulatom. Ez így ment talán egy nyáron át, aztán munkahelyet is váltottam és el is felejtettem a dolgot. Több év telt el, mígnem egyik karácsonykor, mikor a nővéremnél vendégeskedtünk egy olyan munkalehetőség adódott Keszthelyen, ami gondolkodóba ejtett minket. Mivel elég lazán fogtuk fel a dolgokat és a vendégszoba is kényelmes volt, átmenetileg odaköltöztünk. Aztán másfél év lett belőle. Nyáron pedig amikor az egy órás ebédszünetben a verőfényes napsütésben minden nap lementem a Balatonpartra bekapni az ebédemet és gyönyörködni a hullámokban, egyszer csak hirtelen furcsa déja-vu érzésem támadt. Nem kellett sokat gondolkodnom, hiszen rájöttem, pontosan ez az a hely a mögött a régi kerítés mögött: előttem a Balaton, balra a Keszthelyi Hegység.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy pusztán azért kerültem Keszthelyre, oda a Balaton partjára, mert annak idején ezt gondoltam, de ettől függetlenül érdekes dolog, hogy gondolataink valamilyen szinten akár tudatosan, akár tudat alatt alakítanak bennünket és olyan döntések sorozatához adnak inspirációt, amik aztán sorsunkat is irányíthatják. Néha elég nagy pontossággal.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://migzuzmo.blog.hu/api/trackback/id/tr862866639

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Horgas Judit - KRITIKUS TÖMEG 2011.05.01. 14:41:52

„Ha a radioaktív anyagok hasadása során önfenntartó láncreakció jön létre, akkor nevezik a reaktor tömegét kritikus tömegnek.”Tömegben lenni rossz: tülekedés, gorombaság, hónaljszag. Egy leküzdhetetlen, láthatatlan erő szardíniadobozba töm,...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.