Húst nem szoktam válogatni, ami megtetszik, jöhet. Lapocka, vagy mellfilé nekem mindegy, ami akkor ott kívánatos. Olajra hagyma barnulásig, paprika, víz kicsit rottyantani, rá a hús szárazon, amíg összekapja, majd felönteni vízzel, só, bors, petrezselyem és fedő rá, hadd rotyogjon amíg puha nem lesz. A tésztavizet puszta kézzel szoktam leönteni résnyire húzott fedővel, hideg víz alá tartva, kicsit átöblítve, így nem ragad össze. Kicsit utánasózom és kész. Az ilyen nevenincs kutyulékok könnyen, gyorsan megvannak és megunni sem lehet, mert soha nem készül kétszer ugyanúgy. Ha véletlenül van egy paprika elfekvőben, az sem ússza meg.

Mit (t)egyen a legény, ha agg? Ha angyalkezek nem varázsolnak elé terülj-terülj asztalkát? Akkor bizony előkapja a bunkósbotot és nekiindul a hűtőnek. Reszkessetek maradékok!
Tököm tököl egy órát! Tégy föl vizet forrni, kapj elő egy serpenyőt, löttyints bele olajat, dobj rá kockázott szalonnát, vagy bármilyen húst, ami zsíros. Amíg pirítod, szórd a tésztát az eddigre már forrásban lévő vízbe. Ami tészta mellé ment, azt rúgd be a tűzhely alá. Ha kifőtt a tészta, borítsd tányérra, rá a szalonnát, hadd csurogjon a zsírja. Túró ha van mehet rá. Nekem nem volt, így csak tejföl jutott. Tízujjnyalós agglegénykaja.

Az egyszeri cukrász vesz fagyasztott leveles tésztát, kiteríti, megkeni olajjal, majd megszórja cukorral, kakaóval és/vagy fahéjjal. Felgöngyöli rúdba, ujjnyi szeletekre vágja, tepsibe rakosgatja, kicsit rátenyerel, hogy laposabb legyen oszt hadd süljön. Ennyi. A sokkal, sokkal, sokkal hamarabb elfogy, mint amíg elkészül - kategória második helyezettje a palacsinta után.

Tegnap a nővéremnél voltunk látogatóban. Ízletes sült csirkével várt minket, majd a desszertet együtt készítettük el. Fagylaltos palacsinta volt — a kiterített palacsinta egyik felére két gombóc fagylaltot tettünk, majd a másik felét ráborítottuk — egy kis tejszínhabbal, eperrel és csokiöntettel megbolondítva. Az önmagáért beszélő végeredmény a képen látható.